Examples of using "Ach" in a sentence and their hungarian translations:
Ah!
Ó, csakugyan!?
- Vagy úgy!
- Ja úgy!
Jaj, Teremtőm!
Szóval ezért!
Ó, tedd csak le valahova.
Ugyan, menj már!
- Ó, ezek az oroszok!
- Hát, ezek az oroszok!
Egyszerűen ez történik.
Óh... senki sem fordítja le a mondataimat.
Már alig várom, hogy elkezdődjön a nyári szünet.
Ó, lenne már hétvége!
Jaj, lenne már tavasz!
Ó, te egyáltalán nem vagy finn!
Jaj ne! Semmi kedvem!
- Sok munka, sok pénz. - Eh, baromság!
Ja, csak úgy tett.
Ó, te jóságos ég!
Ja, hogy úgy gondoltad!
- Ó, miért is haltál meg olyan korán!?
- Ah, hogy miért is mentél el olyan korán tőlem?
- Haj, hogy miért hagytál engem olyan korán magamra?
Harminc évvel ezelőtt... haj, még fiatalabb voltam!
Meglátni és megkívánni, jaj, rögtön megszerezni.
Csak tudnék franciául!
Ó, tényleg? Ebből is tanultam valamit.
Szeretnék ilyen szép és tehetséges lenni.
- Tomi tudja? - Igen. Te mondtad el neki?
- Átköltözöl? - Áh, nem. Csak átöltözöm.
Jaj, nem ismertelek meg a maszk mögött!
Láss csodát! A csúnya lányból pillangó lett.
Te magasságos! Lekések a tanórákról.
Ó, hogy vágyom én a régi szép időkbe vissza!
Ah, voltál fodrásznál.
- — Tokió Japánban van. — Ne már! Ezt nem is tudtam!
- — Tokió Japánban van. — Mit nem mondasz!?
- Jaj, nekem!
- Jaj, Istenem!
- Ó, istenkém!
Várjál, megpróbálom Tomi barátnőjét fürdőruhában elképzelni. Á, inkább mégse!
Hm, milyen nap volt ma megint? Augusztus 5.
- A méhek mézet adnak nekünk. - Szó mi szó, ez nagyon kedves tőlük!
— Tokió Japánban van. — Neee!!! Nem is gondoltam volna.
- Ó, Istenem!
- Istenem!
- Uram teremtőm!
- Egek ura!
- Apám!
- Jaj nekem!
- Teremtő Isten!
- Teremtőm!
- Franciául eléggé nyögvenyelősen beszélek, németül már sokkal jobban.
- Franciául alig makogok valamit, viszont németül sokkal jobban beszélek.
- Franciául alig-alig beszélek; németül sokkal jobban.
- Hadilábon állok a franciával, a némettel már sokkal jobban boldogulok.
- A franciát csak úgy nagyjából beszélem, a németet elég jól.
- Töröm a franciát, németül már sokkal jobban beszélek.
- Mit is mondjak? - Mondd, ami csak eszedbe jut.
Jaj, Tomi, ez baromi unalmas, itt üldögélni és várni a halakat!
- - Ó, Mária, képzeld csak el, már mindent megpróbáltam, hogy lefogyjak. - Valóban? Próbáltad már a sportot? - Ugyan, kérlek! Annyi időm azért nincsen.
- - Jaj, Mária! Hidd el, már mindent megpróbáltam, hogy lefogyjak. - Hihetetlen! Próbáltál már valamilyen sportot? - Ugyan, kérlek! Nincs nekem arra időm.
- Nem kellene elmesélnem a teljes igazságot? - Á, ugyan! Az egyáltalán nem érdekes.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok idevalósi? - Hát ez egyértelmű! - Ó, valóban?
- - Ne menj el, Mária! Hiszen én szeretlek! - Ez csak szöveg! Csak beképzeled magadnak!
- - Ne menj el, Mária! Én szeretlek téged! - Blablabla! Csak azt képzeled!
- Wolfgang, ne dobd már a tömítéseket a használt papírokhoz! Azok a kommunális szemétbe valók. - Ó, menj már te!
Á, fiatalember! Ki emlékszik már arra, mikor, hol és hogyan halt meg az első uram?
Ó, bár az összes rossz dolgot, amit tegnap este rólad mondtam, vissza tudnám szívni!
- Tom, mi szerinted a legszebb szó? Szerelem? Vagy barátság? - Á, nem! Véleményem szerint a műszak vége.
- Szerintem jó politikus lenne Péter. - Miért is? Mindig hazudik? - Ugyan már, Tom! Te mindig olyan negatív vagy.
- Mária nedves. - Jaj, Gyuri, nem látod, hogy épp főzök? Cseréld már ki te a pelenkáját!
Ó, te fodrásznál voltál!
Ó, miért kellett nekem bármit is mondanom Tominak? - Hát igen! Mégis mire számítottál egy ilyen szájkaratéssel való beszéd során?!
- Láss csodát! A csúnya lányból pillangó lett.
- Ez igen! A csúnya lány pillangóvá változott.
Bejött kintről valami röpködő izé és most vergődik a függöny mögött. Megnézed, mi az? - Jaj, az biztosan csak egy lószúnyog.
- Te aztán időmilliomos vagy ám, papus! - Baromság! Ha megnézem a sportműsorokat, Tomi, és nagyanyáddal a sorozatait, nem marad semmi időm.
- Nem hagy az érzés nyugodni, hogy Tomi haragszik rám. - Á ugyan! Miért haragudna rád, hiszen mindennél jobban szeret téged!?
- Hát az meg ki ott elől? - Az? Ő Tomi, az új osztálytársunk. - Kicsit furcsa. - Biztos, a Marsról jött. Ott néznek így ki az emberek.
- Tomi és a haverjai kivonultak az utcára, hogy kifejezzék nemi hovatartozásukat. - Csak nem! De hisz ők heteroszexuálisak. Kit érdekel akkor az egyáltalán? Kinek van köze ahhoz?
- Hallod ezt a zajt, Mária? Honnan jön ez? Én félek! _ Mária figyelt, aztán nevetett. - Á, ez Tomi! Az alattunk lévő szobában alszik és horkol.
- Akkor menj, legyél ezé a Fadilé, ha én már nem vagyok neked elég jó! - Ó Tomi, te vagy az egyetlen férfi az életemben és az is maradsz.
- Berepült egy darázs a szobába! - Az nem méhecske? - He? Menj már, tudom is én! És azt se, hogy fiú-e vagy lány.
- Te három évvel vagy fiatalabb a bátyádnál. - Hogy te mit nem mondasz!? Ezt én eddig észre sem vettem! Bizonyára jobban ismered a családomat, mint én magam!
- No csak, el sem hiszem! Az öcsém jött el látogatóba. Milyen régen nem láttalak már! Csak nem megint pénz kell? - Most azonban életbevágóan fontos.
— Ha nem segítesz nekem, elmondom Marinak, hogy mit láttam tegnap; hogy te és... — De hisz ez zsarolás! — Á, ugyan, Tomi! Tudod, hogy mennyire szeretek csacsogni.
— Kik ezek a képen különben? Mária és Jézus? — Dehogy is! A nő a jobb szélen Mária nagynéném, a szakállas férfi meg az unokatestvérem, az ő fia, Tomi.
- Tomi, add ide azt a szemetet az asztalról! - Mit? Az újságra gondolsz? - Azt hát! - Akkor miért veszed meg? - Csak tudnom kell róla, hogy mit hazudnak benne össze, ugyebár? - Kik? - Ők. A... az emberek. - Vagy úgy! Már értem.