Examples of using "Souviens" in a sentence and their hungarian translations:
Ne felejtsd el!
Emlékszem.
Emlékezz!
- Emlékszem rá!
- Emlékszem rá.
Emlékszel?
Emlékszem, arra gondoltam:
Megfeledkeztem erről.
Nem tudok visszaemlékezni arra.
Emlékszel erre?
Emlékezz, hogy mit ígértél!
Emlékszel ránk?
Nem emlékszem.
Emlékezz a halálra!
Emlékszel rá?
Emlékszel még rám?
Mindenre emlékszem.
Mire emlékszel?
- Emlékszem azokra a napokra.
- Emlékszem még arra az időre.
- Bennem élnek még azok a napok.
- Jegyezd meg!
- Emlékezzetek erre!
- Emlékszem a levélre.
- Emlékszem arra a levélre.
Emlékezz mindenre.
- Mindkettőtökre emlékszem.
- Emlékszem mindkettőtökre.
Emlékszem erre a beszédre.
Emlékszem, hogy írtam neki.
Emlékszel rám?
Most már emlékszem.
Eszemben tartom, hogy feladjam a levelet.
Emlékszem az első alkalomra.
Emlékszem erre.
Nem emlékszem, hogy ilyet tettem volna.
Ez minden, amire emlékszem.
Emlékszel az első találkozásunkra?
Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna.
Még mindig emlékszem a nevére.
Nem emlékszem rá, hogy ez megtörtént.
Emlékszem azokra a meccsekre.
Egyszer az egyik anya így szólt:
Emlékszem, hogy az egyetemi alapképzésem
- Most emlékszem.
- Most már emlékszem.
Emlékszel a telefonszámára?
Emlékszem a múlt nyári kalandra.
Emlékszem, hogy valahol láttam őt.
Emlékszel rá, hogy találkoztunk már?
Emlékezz rá.
- Emlékezz rá, hogy te mindig bírod a bizalmamat.
- Emlékezz rá, hogy mindig megbízom benned.
A nevére már nem emlékszem.
Nem emlékszem már a nevére.
Emlékszem, hogy régen milyen volt Tom.
Emlékszem, anyám tanította nekem az ábécét.
Nem emlékszem a nevedre.
- Emlékszem arra, hogy mit mondott.
- Megvan, mit mondott!
Ne feledd, hogy az idő pénz.
Már emlékszem.
Már nem emlékszem Maria mosolyára.
Szinte soha nem tudok visszaemlékezni az álmaimra.
Emlékszem, hogy már láttam egyszer a filmet.
Nagyon jól emlékszem az iskolás éveimre.
Emlékszem, hogy találkoztam vele Párizsban.
Lenie társára nem nagyon emlékszem,
- Emlékszel, melyik városban született?
- Emlékszel a városra, ahol született?
Emlékszem.
- Nem emlékszem, mi történt.
- Nem emlékszem rá, hogy mi történt.
- Nem emlékszem a történtekre.
- Nem maradt meg semmi a történésekből.
- Gondolj arra, hogy mi mindnyájan ugyanabban a csónakban ülünk!
- Gondolj arra, hogy mindannyian egy hajóban evezünk!
Emlékszel rám?
Nem emlékszem a telefonszámodra.
Emlékszem, hogy visszavittem a könyvet a könyvtárba.
Nem emlékszem már pontosan arra, amit Tom mondott.
Emlékszel arra a férfira, aki kerékpárt ajándékozott neked?
Emlékszel arra a napra, amikor megismerkedtünk?
Nem emlékszem rá, hogy megkértél volna erre.
Azokra az időkre emlékszem, amikor éber voltam,
Ez az utolsó emlékem, ahogy próbálkozom, mielőtt elveszítem az öntudatom.
Emlékszem arra a fickóra.
Emlékszem erre a beszédre.
Ha csak egyszer is járok egy úton, akkor is emlékszem rá.
Nem emlékszem rá.
- Emlékszel rám?
- Emlékszik rám?
- Emlékeztek rám?
- Emlékeznek rám?
És emlékszem, ahogy ismét tévét néztem apámmal,
hogy nem tudnék semmit felidézni abból a napból.
- Nem emlékszem semmire.
- Nem maradt meg semmi.
- Emlékszem, hogy ezt mondtam.
- Emlékszem rá, hogy azt mondtam.
Már nem tudom, hogyan kell ehhez viszonyulni.
Máig bennem él az érzés, ahogyan az erdő színei magukkal ragadtak...
- Nem emlékszem, mikor találkoztam vele először.
- Nem emlékszem, hogy mikor találkoztam vele először.
Sok mindenre emlékszem.
- Másra nem emlékszem.
- Semmi másra nem emlékszem.