Examples of using "„oh" in a sentence and their hungarian translations:
- Szent Kleofás!
- Ó, Istenem!
- Öcsém!
- Jaj, anyám!
- Anyám borogass!
- Ó, édes Istenem!
- Ó, édes, jó anyukám!
- Egek Ura!
- Jaj nekem!
- Ajjaj!
- Ajjajjaj!
- Édes, jó Istenem!
- Uram segíts!
- Uram fia!
- Szent Isten!
- Szent Teremtőm!
- Szent egek!
- Teremtő Isten!
Ó, ne!
De most komolyan!?
Ó, csitt!
Ó, igen, a szülők.
Ó, egy pillangó!
He? Oh, bocsánat.
- Jaj Istenem!
- Jaj, istenem!
Ó, micsoda pech!
Ó, esik az eső!
Ó, egy csokinyuszi!
- Jaj de jó!
- Jaj de fasza!
- Ó de jó!
- Hú de király!
- De nagyon szupi!
- Jaj, istenem!
- Te jó Isten!
Baz' meg, ez olcsó!
Mi az ördög!
Hát ez meg mi?
- Ó, sajnálom!
- Ó, sajnálom.
- Jaj, de sajnálom!
Ne legyél már ilyen!
Jaj, mutasd már meg nekem, hogyan kell!
Ó, drága szabadság!
Ó, köszönöm! Milyen figyelmes.
- Ó nem!
- Ó ne!
Igen, döngölj!
Na, mutasd meg, kérlek.
- Jaj, nekem!
- Jaj, Istenem!
- Ó, istenkém!
Ó, te fodrásznál voltál!
- Ó, ismerem ezt a férfit!
- Ó! Én ismerem ezt az embert!
Ó, itt van egy pillangó!
Ó, te fodrásznál voltál!
Jaj, ne szerénykedjél már!
Ó! Honnan jött ez?
- Ó, hogy mennyire hiányzol nekem!
- Ó, hogy hiányollak téged!
- Ó, Istenem!
- Istenem!
- Uram teremtőm!
- Egek ura!
- Apám!
- Jaj nekem!
- Teremtő Isten!
- Teremtőm!
"Te jó ég, ez óriási!"
Na! Mutasd meg, kérlek!
Ó, úgy eszik, mint egy madár.
Ó, ez most tényleg zavaros...
Á, de forró ez a kávé!
Ó, hamarosan hozzá fogsz szokni.
Ó, ha csak lenne egy nagy házam!
Ó, ha ismét a szabadságomra lelhetnék!
Ó, a fehér nadrágom! Még új volt.
Én aztán ismerem ezt az érzést!
Visszajöttem! Ó? Vendégünk van?
Te szent egek, hogy én mennyire utálom ezt a filmet!
Akartam, hogy megismerj igazán
Ó, igazán kedves, hogy ezt mondja.
Ah, voltál fodrásznál.
Jaj, ne! Már megint ő az.
- Nekem csak két pasim volt. - Ó, nekem most van kettő.
Ó, én láttam ezt a filmet! A kertész a gyilkos.
Nahát, micsoda véletlen! Tominak ugyanolyan az ujjlenyomata, mint az enyém.
Ó, kedves gyerekkorom! Tiszta szívemből vágyom utánad.
- Nahát, anyu! Hallgatóztál vagy valami ilyesmi? - Nem, én csak épp erre jártam.
Jaj, ne! Már megint! Anya, ez a te hajad a levesben?
Tudsz vakon gépelni? Ez király!
- Te is kérsz almát, Tomi? - Ó, igen, persze! - Csak nem kapsz!
- Hadd csináljam! Én ezt tudom. - Na, most ennek annyi!
Ó, Mária! Ha én ezt tudtam volna előre, nem estem volna beléd.
- Tom, te hatalmas és erős ember, gyere ide és csókolj meg! - Elnézésedet kell kérnem, de nős vagyok.
- Ez pont úgy néz ki, mint egy, hm, hogy is mondjam, egy izé. - Ja, pont úgy!
Aztán láttam, hogy a cápa a periférián úszkál, és szimatol utána. Arra gondoltam: „Jaj, ne! Nem történhet meg...
- Ó, mit csinálhat most Tomi? - Valószínűleg ül az íróasztalnál, és írja a házit franciából.
Én nem ismerem magam ki a csillagképek között. Csak az Oriont és a Cassiopeiát ismerem. Ja, és a Göncölszekeret is.
- - Mit szeretnél holnap enni? - Ó, nagymama, kérlek, csinálj spenótot! Azt már olyan régen nem ettem.
- - Te mit szeretnél holnap enni? - Ó, nagymama, kérlek, csinálj spenótot! Azt már olyan régen nem ettem.
- - Te mit szeretnél holnap enni? - Ó, nagymama, spenótot kérek, olyat amilyet szoktál! Azt már olyan régen nem ettem.
- Elvettem néhány sütit. - Jaj, ha anya észreveszi! Azok a vendégeknek voltak, akik ma délután jönnek.
- Ó, de szeretlek, apus! Te vagy a legjobb nagypapa a világon! - Mennyibe került ez az izé, apa?
- És hogy megy a holland, Tomi? - Ó, egyre jobb! Még csak három hete tanulom és tudok már három szót.
- Ó ember! Ha én is olyan menő lennék, mint Tomi, három barátnőm lenne. - Nekem más a meglátásom ebben. És különben sincs barátnője Tominak.
Jaj, drága bíró uram, ha én tudom, hogy nem tud úszni az anyósom, biztos, hogy nem ringatom annyira a csónakot.
Ó! Ha gazdag lennék, vennék magamnak egy házat Spanyolországban.
- Árulja már el nekem valaki, miért van ilyen fene hideg itt az erdőben! _ Erre egy hang zendült az égből, mint mennydörgés: - Gyermekem, ez azért van, mert tél van!
- Valamit átéltem, amit még mindig nem tudok magamnak megmagyarázni. - Ó, a földönkívüliek! A szürkék! - Képzeld el, bejött Mária, mosolygott és köszönt nekem.
- Anyu, a farkas nem fogja megenni Jancsit és Juliskát? - Nem, kicsim. Az egy másik mese. És az a farkas már amúgy is meghalt. - Jaj, szegény!
— Mennyibe kerül az a nő a pult mögött? — Ó, sajnálom! Nem eladó. Az a feleségem. — Adok érte egymillió dollárt. — Megegyeztünk!
- Ó anyu, Tom nem jött el az esküvőmre. - Hát ez nem is csoda, Mária! Ő még mindig jobban szeret téged, mint ez a paprikajancsi. És te, lányom, te is szereted még őt.
- Ó Mária, Alíz elhagyott engem. Engem senki nem szeret. - Annyira sajnálom, Tomi! De én mindig itt leszek és várok rád, ha ki akarod sírni magad a vállamon vagy egy hosszú, forró ölelésre vágysz.
- Az meg miféle kismalac, Tomi? - Ezt lent találtam a pataknál kikötve, lesoványodva. - Jaj, szegény pára! Ki képes ilyen szörnyűségre? - Egy nyavalyás féreg, akinek a legszívesebben lekevernék egyet.
- Kaphatnék egy jegyet? - Igen, kaphatna. Sőt ajánlott, hogy legyen jegye. - De tudok venni egy jegyet? - Meglep, hogy ezt pont tőlem kérdezi. Nem tudom, hogy tud-e venni egy jegyet. Ez attól függ, mennyi pénz van magánál. - Na tudja mit? Szeretnék egy jegyet venni. - És én meg el tudok adni egyet. - Micsoda véletlen! Akkor adjon nekem egy jegyet, kérem! - Itt van. - Na végre!