Examples of using "Recuerdo" in a sentence and their hungarian translations:
Szinte...
Most már emlékszem.
Nagyon is emlékszem erre.
- Most emlékszem.
- Most már emlékszem.
- Emlékszem az arcára, de a nevére nem.
- Az arca még megvan, de a neve már nincs.
Emlékszem erre a beszédre.
Jól emlékszem rá.
Nem emlékszem mindenkire.
Emlékszem.
Mindenre.... mindenre pontosan emlékszem.
Nem emlékszem az álmaimra.
- Nem emlékszem, hogy meghívtalak volna.
- Nem emlékszem rá, hogy meghívtalak.
Jól emlékszem a gyermekkoromra.
- Emlékszem az estére.
- Emlékszem arra az estére.
Emlékszem, hogy találkoztam vele Párizsban.
Nem emlékszem, mikkel akarta szembesíteni,
- Pontosan nem emlékszem.
- Nem emlékszem pontosan.
- Én nem emlékszem pontosan.
Nem emlekszem rá, hogy ilyet ígértem volna.
Emlékszem, hogy láttam egyszer.
Nem emlékszem rá, hogy ilyet tettem volna.
Most már emlékszem.
Emlékszem azokra a meccsekre.
Sokáig megfeledkeztem erről az emlékről.
Nem tudok visszaemlékezni, hogy mit ettem tegnap este.
Hagyományosan úgy gondolták, hogy az emlékek kialakítása olyan,
minél könnyebb előhívni valamit a memóriánkból,
Emlékszem, hogy az egyetemi alapképzésem
Nem emlékszem, hogyan kell használni ezt a gépet.
Emlékszem az együtt töltött boldog napokra.
- Mi a legszebb emléked a gyermekkorodból.
- Mi a kedvenc emléked a gyermekkorból?
Emlékeztetem rá, hogy még mindig eskü alatt áll.
Emlékszem, azt gondoltam, hogy ez nagyon fura,
Nem jutott eszembe, hogy van a köszönöm németül.
- Nem emlékszem rád.
- Nem emlékszem önre.
Emlékszem, hogy visszavittem a könyvet a könyvtárba.
Jól emlékszem rá.
Emlékszem, hogy ezt a történetet egyszer már hallottam.
De megfelelő körülmények között szerkeszthetjük az emléket.
Egyszer az egyik anya így szólt:
igen viharos nap volt, nagyon zavaros volt a víz.
Emlékszem, hogy láttam már valahol.
Az emléke mély nyomot hagyott a szívében.
- Mindkettőtökre emlékszem.
- Emlékszem mindkettőtökre.
Nem emlékszem arra, hogy mit kell csinálnom.
Lenie társára nem nagyon emlékszem,
Emlékszem, ahogy a sofőr mellett ülve 50 rubelt próbálok neki átnyújtani.
Emlékszem, ahogy a tárgyalóteremben ülve megtudtam, hogy győztünk,
amikor – emlékszem – Nagyi urmstoni otthonában
Máig bennem él az érzés, ahogyan az erdő színei magukkal ragadtak...
Azt hiszem, emlékszem rád.
Emlékszem, hogy fiatal koromban háromszor elolvastam a könyvet.
Nem emlékszem, hogy Tom siketekkel vagy vakokkal dolgozik.
Emlékszem, körülbelül 20 éve vettem ötszáz pezetáért.
Emlékszem az évre, amikor megkapta az állást.
Nem emlékszem a nevedre.
- Emlékszem arra, hogy mit mondott.
- Megvan, mit mondott!
A baj csak az, hogy nem emlékszem, hol parkoltam le a kocsit.
És emlékszem, ahogy ismét tévét néztem apámmal,
Emlékszem, mikor a korábbi kormányzat idején a Fehér Házban
Világosan emlékszem, hogy a pisztolyokat beledobta a folyóba.
Olyan régóta mesélem a történetet, már nem emlékszem az igazi nevére.
De az emlékeknek szerkesztési módban kell lenniük ahhoz, hogy ez működjön.
Ez az utolsó emlékem, ahogy próbálkozom, mielőtt elveszítem az öntudatom.
Hogy őszinte legyek, semmire nem emlékszem abból, amit tegnap mondtam.
Ez a nyakkendő az egyetlen emlék, ami apámtól maradt nekem.
Emlékszem, balra tőlem észrevettem egy furcsa alakot, és lejjebb úszva...
Emlékszem rá, ahogy 22 évvel ezelőtt beléptem a fülledt kórházi szobába:
- Emlékszem rád tavalyról.
- Rémlik, hogy láttalak tavaly.
Nagyon tisztán emlékszem, hogy ott állok az üres folyosón
Ha jól emlékszem, Tomi csupán ötszáz dollárért adta el a kocsiját Marinak.
Emlékszem a házra, amelyben felnőttem.
Szinte extrémebbek, mint a legelborultabb sci-fi. Emlékszem arra a napra, amikor minden elkezdődött.