Examples of using "Lembro" in a sentence and their hungarian translations:
Emlékszem.
- Emlékszem rá.
- Emlékszem erre.
Én is emlékszem erre.
- Emlékszem a levélre.
- Emlékszem arra a levélre.
Nem emlékszem.
Emlékszem erre.
Már emlékszem.
Már nem emlékszem.
Erre nem emlékszem.
- Emlékszem azokra a napokra.
- Emlékszem még arra az időre.
- Bennem élnek még azok a napok.
Emlékszem arra a napra.
Jól emlékszem rá.
- Nem emlékszem semmire.
- Nem maradt meg semmi.
Nem emlékszem arra a napra.
Nem jut eszembe a neved.
Én mondtam, hogy nem emlékszem.
Jól emlékszem a gyermekkoromra.
Mindenre emlékszem.
Nem jut eszembe, hogy hová tettem.
Nem emlékszem, hol vettem.
- Mindkettőtökre emlékszem.
- Emlékszem mindkettőtökre.
Azt hiszem, emlékszem, hogy kell ezt csinálni.
- Nem emlékszem semmire a balesetből.
- Semmi sem maradt meg nekem a balesetből.
- Nem emlékszem semmire.
- Semmire nem emlékszem.
- Semmire sem emlékszem.
Szívesen emlékszem vissza a gyermekkoromra.
- Nem emlékszem rád.
- Nem emlékszem önre.
Nem emlékszem rá, hogy mit mondtam.
A nevére már nem emlékszem.
Nem emlékszem a pontos dátumra.
- Emlékszem a napra, amikor találkoztunk.
- Emlékszem arra a napra, amikor megismertük egymást.
Nem emlékszem, hogyan kell használni ezt a gépet.
Most már emlékszem.
Szinte soha nem emlékszem az álmaimra.
Már emlékszem.
Szinte soha nem tudok visszaemlékezni az álmaimra.
- Másra nem emlékszem.
- Semmi másra nem emlékszem.
- Nem emlékszem sok mindenre.
- Sok minden nem maradt meg.
- Sokra nem emlékszem.
- Nem maradt meg sok minden a fejemben.
Emlékszem a házra, amelyben felnőttem.
- Emlékszem arra, hogy mit mondott.
- Megvan, mit mondott!
Nem emlékszem rá, hogy raktam-e már bele sót.
Emlékszem, hogy láttam azt a filmet.
Nem emlékszem mindenkire.
Nem emlékszem, hogy kezdődik a második versszak.
Jól emlékszem ennek az embernek a nevére.
Eszemben tartom, hogy feladjam a levelet.
- Nem emlékszem, mikor találkoztam vele először.
- Nem emlékszem, hogy mikor találkoztam vele először.
Semmire sem emlékszem az balesetből.
- Most emlékszem.
- Már emlékszem.
- Most már emlékszem.
- Nem emlékszem a nevére.
- Nem jut eszembe a neve.
- Nem tudok visszaemlékezni a nevére.
De emlékszem arra is, hogy megnyugvást találtam azokban a levelekben,
Emlékszem, hogy találkoztam vele Párizsban.
Emlékszem a napra, amikor a baleset történt.
Kettőezeregyben házasodtak össze, ha jól emlékszem.
Emlékszem, anyám tanította nekem az ábécét.
Emlékszem, hogy egy zöld kalapot viselt.
Emlékszem, hogy visszavittem a könyvet a könyvtárba.
igen viharos nap volt, nagyon zavaros volt a víz.
Nem jutott eszembe, hogy van a köszönöm németül.
Megemlékezem a halottakról, de nem feledkezem meg az élőkről sem.
Olyan régen volt, hogy szinte semmire nem emlékszem.
Hogy őszinte legyek, semmire nem emlékszem abból, amit tegnap mondtam.
Nem is emlékszem, mikor láttam Tomit utoljára ilyen boldognak.
Emlékszem, balra tőlem észrevettem egy furcsa alakot, és lejjebb úszva...
- Most emlékszem.
- Most már emlékszem.
Nem émlékszem arra, hogy valaha elfáradtam volna a munkától, habár a semmittevés teljesen kimerít.
Szinte extrémebbek, mint a legelborultabb sci-fi. Emlékszem arra a napra, amikor minden elkezdődött.
- Nem emlékszem a nevére.
- Nem tudok visszaemlékezni a nevére.