Translation of "Nép" in Portuguese

0.006 sec.

Examples of using "Nép" in a sentence and their portuguese translations:

- Mi vagyunk a nép.
- A nép mi vagyunk.

Somos o povo.

Köszönöm, drága nép!

Obrigado, meu querido povo.

Mi vagyunk a nép.

Somos o povo.

Az angol általánosságban konzervatív nép.

Os ingleses são geralmente um povo conservador.

A vallás a nép ópiuma.

A religião é o ópio do povo.

A nép szava, Isten szava.

A voz do povo é a voz de Deus.

A nép új vezetőt választott.

O povo escolheu um novo líder.

A nép szava isten szava.

A voz do povo é a voz de Deus.

Drága nép, eltelt öt testvérgyilkos év.

Querido povo, passaram cinco anos fratricidas.

A köztársasági elnököt a nép választja.

O presidente da república é escolhido pelo povo.

Drága nép, köszönöm! Köszönöm, hogy keblükre öleltek.

Querido povo, obrigado. Obrigado pelo vosso abraço.

A császár a nép egységének a jelképe.

O Imperador é o símbolo da unidade do povo.

A nyelv egy nép történetét, szokásait és lelkét türközi.

A língua reflete a história, os hábitos e a alma de um povo.

Szóval, a nép természetesen nem akar háborút. Miért akarná bármelyik szegény földműves az életét kockára tenni egy háborúban, amikor a legjobb, amit abból nyerhet, hogy ép csonttal hazatér? Természetes, hogy az egyszerű polgár nem akar háborút; sem Oroszországban, sem Angliában, sem Amerikában és még csak Németországban sem. Ez érthető. De végső soron egy ország vezetői azok, akik meghatározzák a politikát, és mindig egyszerű erre rávenni a népet; lehet az demokrácia, fasiszta diktatúra, parlamentarizmus vagy kommunista diktatúra. [...] Szavazással vagy anélkül a népet mindig rá lehet bírni, hogy a vezető parancsait kövessék. Ez teljesen egyszerű. Nem kell mást tenni, mint a néppel közölni, hogy megtámadtak minket, és felhánytorgatni a pacifistáknak, hogy nem szeretik eléggé a hazájukat és ezzel sodorják veszélybe az országot. Ez a módszer mindegyik országban működik.

Ora, é claro que o povo não deseja a guerra. Por que um pobre coitado, trabalhando em uma fazenda, haveria de querer arriscar sua vida numa guerra, quando o máximo que ele pode conseguir dela é voltar para casa inteiro? Naturalmente, as pessoas comuns não querem guerra; nem na Rússia, nem na Inglaterra, nem na América, nem mesmo, aliás, na Alemanha. Isso não se discute. Mas, afinal de contas, são os líderes do país que determinam a política e é sempre muito simples manobrar o povo, seja numa democracia ou numa ditadura fascista, num regime parlamentar ou numa ditadura comunista. [...] Com voz ou sem voz, os cidadãos sempre podem ser levados a cumprir as ordens dos líderes. É fácil. Tudo o que é preciso fazer é dizer-lhes que estão sendo atacados e denunciar os pacifistas por falta de patriotismo e por exporem o país ao perigo. É exatamente dessa mesma maneira que a coisa funciona em qualquer país.